Élő közvetítés a kályhaépítésről!

Jelenleg honlapkészítőnknek, Botos Reginának építünk egy cserépkályhát, melyről folyamatosan be fog számolni. Kezdi is:

Ugrás az alábbi időpontokra:

• 2016. december 7. 15:30
• 2016. december 7. 20:20
• 2016. december 8. 8:45
• 2016. december 8. 10:10
• 2016. december 8. 12:15
• 2016. december 8. 14:00
• 2016. december 11. 11:00
• 2017. január 7.

2016. december 7. 15:30

Megérkeztek hozzám cserépkályhám építői, Lévai László, Öcsödy Gábor és Porgesz Gábor. Elkezdték a munkálatokat, egyelőre a kályha alapjait rakják le.

Persze a projekt nem most kezdődött: hetekkel ezelőtt tervezgettük, hogy milyen és mekkora legyen a kályha, hova kerüljön. . Számomra a legfontosabb természetesen a csempe kinézete és ára volt. A számomra megfelelő árkategóriában egy mézszínű, tányéros, bontott cserépkályhát sikerült találnunk. A funkcionalitási kérdésekben azonban már teljesen Laciék tapasztalatára bíztam magam.

Mivel csak szeptemberben váltam háztulajdonossá, sok kérdés nyitott volt, még nem igazán volt elképzelésem arról sem, hogy az otthonom helyiségei miként lesznek kialakítva. Laciék rengeteget segítettek tanácsaikkal, így dőlt el, hogy 4×2,5×7-es cserépkályha kerül a jelenlegi konyha-nappali-étkezőbe, ami később már csak nappaliként funkcionál.

Miután eldőlt a nagy kérdés, vagyis hogy hova, mekkora kályha kerüljön, majd meglett a bontott cserépkályha is, amit egy környékbeli faluból vásároltam, még néhány előkészületet kellett tennem: homokot és bontott téglát szerezni, a többit már ők megoldják. Persze szerettem volna a jó ellátásukról is gondoskodni, így, míg ők az alapot rakják, én főzöm a palóclevest és sütöm a rétest…

„Aki most akar kályhát építeni, még elkezdheti velünk!” – viccelődnek a fiúk, így be is teszek néhány fényképet, hogy miként haladnak…

A cserépkályha előtt német kályha funkcionált, a fiúk ezt tették arrébb, hogy az építés alatt se fázzunk…

Szigetelés miatt a “gyönyörű” linóleum marad, de majd idővel, ahogy szépül a ház, a többi részről majd elkerül.

Micsoda alap! 🙂

2016. december 7. 20:20

Számomra meglepő, hogy mennyire gyorsan haladnak a fiúk. Éppen most említették, hogy sok ügyfelük számára ez nagy előny, hogy nem sokáig tart a felfordulás, mert ők, amikor dolgoznak, tényleg dolgoznak, nem pedig kint cigizgetnek. Egyelőre az első két sor készült el, holnap kezdik el a tűzteret felhozni erre a szintre, s szépen így folytatódik tovább.

Közben hadd essen szó néhány egyéb fontos dologról is. Laciék folyamatosan nézték nekem, milyen bontott kályha lenne megfelelő, de végül éppen egy köpésre onnan, ahol élek, találtam egy cserépkályhát. Mivel nagyon jó áron volt, nem mertem kockáztatni, hogy elviszik, így úgy döntöttem, nem kell Laciéknak megnézni, jó lesz, megveszem. Aki azonban korábban összerakta a cserépkályhát, burkolók által használt csempefugázót használt, amivel – mint a fiúk elmondták – nincs is semmi gond, csak akkor, ha később elbontják. Mint ahogy ezúttal is történt. Így azonban ez a fugázó könnyen lehozza a mázréteget. Sajnos én nem jártam el elég körültekintően, megvettem így, s emiatt néhány csempe bizony esztétikailag sérült.

Azt hiszem, ez Laciékat jobban aggasztotta, mint engem, s addig sakkoztak, amíg a látható helyeken lehetőség szerint jó állapotban lévő csempe kerül. Laciék azonban cserépkályha-restaurálást is végeznek, így akár azokat a kis hibákat, amik az én “laza hozzáállásom” miatt mégis láthatóak, gyönyörűre meg lehet csinálni. De ahogy eddig elnézem, szerintem már most is látszik rajta, hogy nagyon szép lesz.

Az alábbiakban bemutatom, meddig jutottak a fiúk, na meg azt, hogy milyen vacsorával zárták a mai munkát (palócleves és túrós rétes).

Nem, Gábort nem falazzák be… 🙂

Laci éppen kibéleli az első sorokat.

Közben készül a túrós rétes is. A sör a szakácsnőé.

És a cserépkályha-építéshez egy másik, kevésbé kapcsolódó kép: kész a palócleves. 🙂 Mára ennyi, holnap folytatjuk.

2016. december 8. 8:45

Nem tudom, kinek hogyan indult a napja, de számomra nagyon jó érzés volt azzal az érzéssel felkelni, hogy “Jé, ma lesz egy cserépkályhám!” Na, de gondolom, mindenki tűkön ülve várta, hogyan haladt tegnap óta a cserépkályha építése. Azért kellett eddig várni, mert bár a fiúk fél 5-kor már talpon voltak, a tulajdonos ennél azért lustább, csak fél nyolcra jött vissza a házba, akkor viszont legalább rántottával jutalmazta azt a csodás munkát, amit közben Laciék véghezvittek.

Most már a csempék között elkezdték kialakítani a tűzteret is, vagyis mit “elkezdték”, hiszen már az ötödik sornál járnak. Ráadásul végre látom a cserépkályha ajtaját is, aminek beszerzését teljesen Lacira bíztam, s szerintem egyszerűen gyönyörű. 🙂

Na de most írok egy kicsit arról, hogy mivel lehet segíteni azt, hogy a szakik boldogabbak legyenek – mert hát boldog ember jobban dolgozik… Mint írtam, a homokot és a bontott téglát én szereztem be, viszont Bátor, ahol élek, az egyik leghidegebb falu az országban. Ezért aztán a téglákat alapból bepakoltuk a helyiségbe, ahova a kályha kerül, egy nagy hordóba behordtam a homok nagy részét, illetve maguk a cserepek is a házban voltak – így nem fagyott le a kezük munka közben.

Amúgy azt beszéltük egy barátommal, hogy Laci és a két Gábor mennyire korrekt szakemberek. Lacival ugyan régóta dolgozom együtt, bár személyesen még csak egyszer találkoztunk, Gáborékat viszont most ismertem meg. Komolyan úgy érzem, hogy a szívükön viselik, hogy szép legyen a kályhám, sokat agyalnak rajta, mit hogyan rakjanak, hogy mind működésileg, mind esztétikailag jó legyen a kályha. Az pedig egészen őrületes, hogy mennyire hatékonyan dolgoznak. Látszik, hogy már egy összeszokott csapat, valahogy mindenki tudja a dolgát, s gördülékenyen megy minden.

Szerencsére a fiúk fényképeztek, míg én az igazak álmát aludtam, így szemtanúi lehetünk ennek az izgalmas pillanatnak. 🙂

Itt, kérem, precíz munka zajlik!

Laci szakért…

És íme, az ajtó, még egyelőre üveg nélkül. Majd később készítek közeli képet is…

2016. december 8. 10:10

Időközben befejezték a fiúk a tűztér kialakítását, és megcsinálták a kéménybekötőt. Ennek során kiderült, hogy amikor a kéményemet rakták (szerintem ezer éve), olyan jó munkát végeztek, hogy többek között egy fél téglát is találtunk beleesve.

Közben még mindig az ajtó hatása alatt vagyok. Nálam alapvető volt, hogy üveges legyen, hogy láthassam a tüzet, viszont közben az is kiderült, hogy gyakorlati haszna is van: az üveges ajtón jobban jön a meleg is.

Mivel a fiúk egyébként cserépkályhák javításával is foglalkoznak, megkérdeztem, hogy mik a gyakori hibák, ami miatt kihívják őket. Általánosságban elmondható, hogy a tűztér kialakításánál vannak problémák, ami számomra például megdöbbentő, hogy sokan azért keresik meg őket, mert egyszerűen összedőlnek belül részek, kiesik a samott és hasonlók. Laciék precizitását jellemzi, hogy nagyon odafigyelnek arra, hogy tökéletesen ki legyen vízszintezve a kályha. Ahogy Porgesz Gábor mondja, ők úgy rakják a kályhát, hogyha nem lenne benne agyag, akkor se dőlhessen össze.

Emellett kifaggattam a fiúkat arról is, hogy miért kezdtek el cserépkályha-építéssel foglalkozni. Öcsödy Gábor például festéssel és gipszkartonozással foglalkozott, viszont a válságban nagyon megsínylette ez a szakma. Ezért olyan szakmát szeretett volna, aminek “több értelme” van, ami valóban hasznos és szükséges. Így döntött előbb a kéményépítés mellett, de amikor a képzésekre keresett rá, a “k” betűnél megtalálta a kályhaépítést. Erre aztán felcsillant a szeme, hogy ez azért csak izgalmasabb, mint a kéményépítés. Ő augusztus óta dolgozok Laciékkal.

A másik Gábor pedig eredetileg kertépítéssel foglalkozott, s otthonába szeretett volna két cserépkályhát. Gondolta, kitanulja a mesterséget, s megcsinálja magának. Ez aztán olyan jól sikerült, hogy ez lett a szakmája. Mivel ő kifejezetten szereti a meleget (most is egy szál pólóban lehetne bent mászkálni), azt gondolom, jól döntött, ez valóban jobb, mint mondjuk márciusi hidegben fát metszeni.

Laciról majd később, addig itt vannak a képek:

A tűztér kialakításának vége felé…

A bekötő kialakítása, a rejtett kincsek (beesett téglák) eltávolítása

Közben én is dolgozom, Gábor éppen ötleteket ad, hogyan lehetne Laci honlapját még jobbá tenni.

Hát nem gyönyörű? (A kályhára gondolok, de nyilván a fiúkra is igaz 🙂 )

2016. december 8. 12:15

Átjöttek a barátaim is, akik szintén megdöbbenve látták, hogy gyakorlatilag majdnem lemaradtak a kályhaépítés megtekintéséről, olyan gyorsan haladnak Laciék. Elmondták, náluk ritkán tart másfél napnál tovább egy kályha felépítése, s ha minden jól megy, alvással együtt sem töltöttek nálam 24 óránál többet, s kész is. “Másfél hét alatt én molekulákból is összerakok egy cserépkályhát” – viccelődik Porgesz Gábor.

Közben megkérdeztem Lacit is, hogyan kezdett bele a cserépkályha-építésbe. Ő több évtizeden keresztül burkolással foglalkozott, de nagyon megtetszett neki a cserépkályha-építés, érdekelte, hogyan történik. S azt gondolta burkolóként, ez is csempe, tehát nagyon közel áll hozzá. Azóta persze rájött, hogy mennyire más egy cserépkályha építése, mint a csempézés, de úgy tűnik, mégis ez a nagy szerelem… “Tetszik, ahogy megépül egy kályha, olyan, mint egy szép bútordarab. Feldobja a lakást, miközben meleget is ad” – meséli.

Megkérdeztem tőlük azt is, mi volt eddigi “legrosszabb” megbízásuk. Laci elmesélte, egyszer egy olyan antik kályhát kellett felépíteniük, aminél csupán egyetlen csempe volt ép. “Nagy kihívás és rengeteg munka volt, de nagyon szép lett” – teszi hozzá. Mind elmondta, nagyon sokszor érkezik megkeresés antik cserépkályhák restaurálására, és egészen elképesztő eredményeket érnek el, még a legdurvább hibák után is talán csak nagyítóval lehet látni a csempén, hogy annak bármi hibája volt. Hát, így kell ezt! 🙂

És akkor jöjjenek a képek!

Már nem sok van vissza…

És ilyen vidáman folyik a munkavégzés. Persze  legalább nem molekulákból kell összetenni a kályhám…

2016. december 8. 14:00

És kész a cserépkályha! Igazából a fiúk már meg is ebédeltek, s útnak indultak hazafelé, de természetesen még az utolsó órákról beszámolok, no meg a későbbiekben is szó lesz arról, hogyan halad a kályha kiszárítása stb.

A kályhával az utolsó bejelentkezés óta annyi történt, hogy a tetejét is felrakták, van egy nagyon szép párkánya, ami szerintem szép összhangot teremt. A tetejére csempelap került, bár lehet simán, agyagos-homokkal lefedetten is hagyni, de így könnyebben tisztítható, s mivel amúgy sem látszik (leszámítva talán egy-két kosarast), én emellett döntöttem.

Októberben vettem a házat, s egyelőre még belsőleg nem sok felújítás történt, így felmerült bennem, mikor is praktikus a cserépkályhát felépíttetni. A szakik megadták a választ, a burkolási, festési munkák előtt (tehát ez nálam szuperül jött ki). Új házaknál érdemes arra is figyelni, hogy külső levegőbevezetést alakítsanak ki, mivel az új épületek olyan jól szigeteltek, lényegében hermetikusan zártak, hogy nincs elég levegő bent a kályhának, kandallónak. A levegőbevezető kandallóknál már kötelező is, de Laci úgy gondolja, hamarosan cserépkályháknál is előírás lesz.

Na de visszatérve a kályhára, miután elkészült, Laci még az agyagos homokkal kifugázta, míg Porgesz Gábor be is gyújtott! Ez volt a nagy pillanat, s lőn tűz!!!

A cserépkályha kiszárításáról azt azért érdemes tudni, hogy most kétszer markoltam bele a gyújtósba, ezt égettük le résnyire nyitott ajtónál. Az ajtót azonban a szárító égetés alatti napokban végig résnyire nyitva kell tartani.

Holnap este már egy kicsivel több gyújtóst tehetek bele, egy picit vastagabbat is, és így szépen nagyjából 10 nap alatt juthatunk el addig, hogy megtelik a kályha begyújtáshoz. S 2-3 hét alatt érünk el addig, hogy már 100%-os lesz a cserépkályhám.

Később pedig a cserépkályha fűtésekor arra kell figyelni, hogy nyitott ajtó mellett hagyjuk égni a tüzet addig, míg lángol, majd utána piszkáljuk meg egy kicsit a rakást, hogy újra fellángoljon. Ha aztán már az is megadta magát, be lehet csukni az ajtót, s voilá, meleg, meleg, meleg lesz jó sokáig. Hmm, már alig várom.

Szóval egyelőre most még inkább az esztétikai értékét díjazom a kályhának, s a csúnyácska német kályha addig marad, amíg a meleget az adja. Karácsonykor viszont már biztosan a cserépkályha mellé kucorodom majd. 🙂

Lévai László, Öcsödy Gábor és Porgesz Gábor kályhásmestereknek pedig köszönöm a fantasztikus munkát és persze a társaságukat is!

Közel a “vég”

Éééés, áll a cserépkályha…

Utolsó simítások: Laci fugáz, Gábor begyújt

És a nagy pillanat: az első tűz az új cserépkályhában!

És az elégedett mesterek! Köszönöm!

2016. december 11. 11:00

Nézzük csak, mi történt a cserépkályhámmal, mióta Laciék elmentek. Ahogy a lelkemre kötötték, minden nap begyújtok reggel és este egyre növekvő mennyiségű fával. Őszinte leszek, szerintem kicsit kisebb mértékben növelem a faadagot, mint kellene, de nem szeretek kockáztatni, s nem hajt a tatár, hiszen addig is fűt a német kályha, míg a cserépkályhám kiszárad. Tudom, tudom, elcsépelt valamit (cicakaján kívül) macskákkal eladni, de hát Másenka és Puszedli is segített a begyújtásnál (szerencsére inkább előtte)…

Másenka segít a begyújtásnál. Na, ezen a képen látszik, hogy volt mit tisztítani a csempéken… 

Laciék lekefélték a cserépkályhát, mikor végeztek, de javasolta, hogy mikor már a fuga megszáradt, újra takarítsam le. Szóval fogtam egy nagy kefét, meg szivacsot, s jól letakarítottam újra.

Mivel a házamat most kezdtem el berendezni/átalakítani, mostanában elég sokat olvasok a lakberendezésről. Egyszer véletlenül került a kezembe egy feng shui kertrendezős könyv, s annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, ha egyszer házam lesz, a feng shui útmutatásait is alapul veszem. Aki nem tud sokat erről, s idegenkedik az ilyen „misztikumoktól”, annak elárulom, szó sincs nagy hókuszpókuszokról, egyszerűen olyan évezredes tapasztalatokon alapuló észrevételeket írnak le, amelyek valóban otthonosabbá tehetik környezetünket.
Otthonom kialakításában lényegében az első jelentős lépés a cserépkályha volt, s mivel a leendő nappaliba került, fontosnak tartottam, hogy vidám legyen, ugyanakkor, mivel a szoba nem túl nagy, nem szerettem volna, hogy „böszme” legyen, fölénk tornyosuljon. S bár tökéletes fókusza tud lenni egy szobának, úgy éreztem, egy túl nagy cserépkályha a fókuszba állítva egyszerűen elvenné a teret és energiát attól, amiért a nappali van: a barátságos beszélgetésektől, jóleső pihenéstől.

Nézzük, mit mond a feng shui a színéről: a sárga szín a Nap életet adó és fenntartó hatalmát képviseli. Serkentő, ösztönző hatású szín, összefügg a hosszú élettel, a derűvel és az életörömmel, az értelemmel és a szellemmel. Segít az összpontosításban. Nagyon jó szín a nappaliban, de kis tereknek nem tesz jót, mert túl erős lehet a hatása.

Úgy gondolom, mivel nem uralja a teret, ezért a kis helyiség ellenére is inkább egy napos színfolt (ami az alapjában sötét helyiségben szükséges is), mintsem túl erős.
Emellett nekem nagyon tetszett az egyszerű, finom mintázata, ami számomra szintén a napot idézi. És feng shui szempontból is jó, hiszen az ívelt vonalak pihentetőbbek a szem számára, mint a merev szögletek. Emellett megőrzik az alkotókészség energiáját, serkentik az életerőt. Az olyan szögletes formák viszont, mint maga a teljes kályha, mederben tartják az energiákat, így azt hiszem, e cserépkályha feng shui szempontból is ideális választás.

2017. január 7.

Éppen mínusz 11-ek röpködnek Bátorban, s tudom, hogy ma mindenütt hideg van, de Bátor egyébként is egy különösen hideg település kis hazánkban. Éjszakára pedig -21-et jelez a meteorológia, s ezt már tegnap éjszaka is megközelítettük, az biztos.

Szóval azt hiszem, ez egy remek tesztje a cserépkályhámnak, s nem húzom az idegeket, jelzem, hogy IMÁDOM! Már teljes gőzön fűtök, jellemzően napi egyszer, s bár nem 25 fok van bent, de meglehetősen jó az idő. Ha délután befűtök, még másnap reggel is langyos a kályha, s nem arra kelek fel, hogy majd’ megfagyok (mint mondjuk a német kályhánál).

Egy másik teszten is sikeresen átment a cserépkályha: ez volt a „pelusos” teszt. Vagyis karácsony után eljöttek a barátnőim, s összesen 7 kisgyerek volt itt, akik közül 3 még icipici baba. És az ilyen pici babákat a szülők általában a hidegtől nagyon féltik, ezért van az, hogy egy kisbabás házba belépni olyan, mintha egy indonéz őserdőben barangolna az ember: meleg és magas páratartalom. Na már most szerencsére ez esetben az én otthonom is ilyen dzsungellé alakult, bár nyilván a 15 ember is rátett a fűtésre, de tényleg olyan meleg volt, hogy közben át is öltöztem, mert csorgott a hátamon a verejték…