Cserépkályha-építés – LIVE!!!

Talán néhányan emlékeztek arra, hogy tavaly már építettünk egy cserépkályhát Botos Reginának, aki a honlapunkat készítette, illetve segít a marketingben is. Úgy tűnik, elégedett, mert megkért minket, hogy idén is építsünk neki egyet. Erről számol be alább…

Hétfő, 9:25

Tavaly, amikor megvettem a házat, mindenképpen cserépkályhában gondolkodtam, mert azóta imádom, mióta egy hideg téli estén Torockón hozzábújtam az első cserépkályhához. A másik kályhám építése előtt nagyon sokat beszéltünk Laciékkal arról, hogyan lehetne jól megoldani a fűtést, és bár én szerettem volna megoldani egyetlen cserépkályhával a 70 nm-es ház befűtését, el kellett fogadnom, hogy ez ebben az esetben nem lehetséges.

Bizony be kell látni, hogy ami valakinél működik, az nálunk esetleg nem, hiszen elvileg ez is megoldható lenne, csak nekem nem úgy vannak a falak, nem olyan az elrendezés stb. Így abban maradtunk, hogy akkor egy kályha fűti a konyha-nappalit (és ad némi hőt a fürdőnek is), egy pedig a két hálószobát.

Tavaly óta itt azért elég sok dolog történt, csak hogy ebből egy parányi részt érzékeltessek, íme egy fotó: így nyitottam egybe a ház régi és még régebbi részét, hogy utóbbi hátsó szobájából alakítsam ki majd a konyhát.

Azóta itt is sok dolog változott, bár látványosan rendezettebb most nem lett – viszont, amíg Laciék a kályhát építik, én a leendő konyhánál tapasztom a vályogvakolatot, de közben persze beszámolok az itteni történésekről…

Azt azért el kell még mondanom, hogy hogyan történt a cserépkályha megvásárlása. Már egy jó ideje nézelődtem a neten, amikor rátaláltam egy olyan hirdetésre, ami, hát hogy is mondjam, elég érdekes volt. A lényeg, hogy csodálatosan szép cserépkályha eladó. Hát, el is képzeltem, milyen lehet a csodálatosan szép cserépkályha, mert az eladó nem töltött fel fényképet. És persze nem írt árat sem. De úgy tűnik, működik az emberben a megérzés, ráírtam az eladóra, és amikor megláttam a képeket, mondtam is neki, hogy köszönöm, de nem érdekel, mert valóban gyönyörű, de ennek megfelelően nyilván nem is az én pénztárcámhoz méretezték az árát. Íme a képek:

De aztán az eladó sem hagyta annyiban, mégis mennyit adnék érte, aztán volt egy csomó kérdésem, beszéltünk telefonon, és azt kell, hogy mondjam, a nagyon szimpatikus fiatalemberrel sikerült megegyeznünk. Nagyon segítőkész volt, megbeszéltük, hogy a kályhát el kell bontani, de a sitt elszállításáról gondoskodik (ez nekem nagy probléma lett volna), felajánlotta a részletfizetést, szóval olyan ember, amilyenből sajnos egyre kevesebb van. A kályha bontásakor pedig megismerhettük őt is személyesen, meg a feleségét és a nagyon édes kisfiát, és tényleg furcsa dolog, hogy egy cserépkályha átvitt értelemben is mennyi melegséget tud adni, hiszen ennek köszönhetően egy nagyon szép családot ismerhettem meg.

Na, szóval két barátommal elbontottuk a kályhát, aztán itt parkolt a “tiszta szobában”, ami gyakorlatilag jelenleg a raktárszoba. Amikor Lacinak szóltam, hogy szeretném velük megépíttetni az új cserépkályhát is. Az én elképzelésem az volt, hogy lényegében ugyanúgy építsük fel, ahogy volt, a két szoba közé. De aztán kiderült, hogy ezt nem lehet, vagy úgy is mondhatjuk, hogy persze mindent lehet, csak éppen nem érdemes. Erről írtam akkor is, amikor a cserépkályhásokat teszteltem árajánlatkérés szempontjából, de most röviden legyen elég annyi, hogy a kéménybekötés, a csempék száma, meg a két szoba optimális befűtése miatt alaposan változott a koncepció. Annyira, hogy most már én is nehezen követem, de majd úgyis, ahogy épül, látszani fog, elmondani nehéz lenne. És akkor itt tartom fontosnak megjegyezni, amit másnak is mondtam. Hogy nagyon szerettem volna, hogy olyan legyen a cserépkályha, amilyen eredetileg volt, de azt soha nem szabad elfelejtenünk, hogy ez alapvetően nem egy dísztárgy, hanem egy fűtőeszköz, s alapjában véve az a legfontosabb, hogy ebből a szempontból működjön a dolog. És bizony van, hogy ezért kompromisszumokat kell kötni. Ezt azonban igyekeztünk úgy megtenni Laciékkal, hogy ha másként is, de szép legyen az eredmény. És például annak nagyon örülök, hogy terveztünk egy kis beülős kuckót is, aminek egyébként funkcionalitása is van: így az 50 centis vályogfalban nem veszik el a cserépkályha, nagyobb a fűtési felület.

Az előkészületek részeként kibontottuk a falat a két szoba között, bekerült az áthidaló, le is vakoltam, mert már azt is tudok… 🙂 És Ytongból egy barátommal megépítettük a talapzatot – bár inkább ő építette, én akkor is tapasztottam -, amire a cserépkályha kerülni fog. És hát erre az állapotra érkeztek meg Laciék ma reggel.

Porgesz Gábor az imént jött be a nappaliba, úgyhogy gyorsan kifaggattam a helyzetről, mert egyelőre a kályhacsempéket válogatták át. A helyzet az, hogy hat csempét kell pótolni, de ez ugye a fal felé lesz, tehát látszatja semmi… Illetve van két törött sarokelem, ezeket ők össze tudják ragasztani, de amúgy is úgy rakják be, hogy ne látszódjon. Most így állunk, hamarosan folytatás…

Hétfő, 11:20

Volt egy kis élő bejelentkezésünk a Facebookon, a videót itt lehet megnézni.

Hétfő, 12:18

Nagyon jól haladnak a fiúk, már a második sor csempe be lett rakva, íme néhány kép a munkálatokról:

Öcsödy Gábor éppen a sifrázáshoz készíti elő az anyagot – na ez is egy új szó, amit tanultam. Ez olyan samott-tégla darab, amit a két cserépkályha-csempe közé raknak be – vagy valami ilyesmi. 🙂

Ez már itt a második sor.. Háttérben jól kivehető a házfelújítás egy korábbi fázisa, a régi elektromos vezetékek cseréje. 🙂

“Na, ezért nem szoktunk vízteres cserépkályhát építeni” – mutatja Laci. Az általam megvásárolt cserépkályha ugyanis vízteres volt, az pedig nagyon könnyen kátrányosodást okozhat. Szerencsére itt még nem olyan vészes a helyzet, ez a cserép elég kátrányos volt, de ez nem érinti valamennyi csempét, különben azért lehetne aggódni amiatt, hogy mennyire ivódott be a kátrány (és szaga).

Hétfő, 15:33

Megebédeltettem a fiúkat, addig pedig íme az eddigi eredmény gyorsított felvételen…

Hétfő, 21:00

Mára befejezték a fiúk, a gyorsított felvételen látható, hogy meddig jutottak délután óta. Hát, majdnem kész. Amúgy szóba került ma az ökotűztér, na nem nálam, mert én tudtam, hogy nem olcsó mulatság, de azt azért nem, hogy ennyire nem az: azzal kell számolni, hogy a biotűztér akár legalább 250 000 Ft-tal megdobja az árat…

Hát ennyit mára, holnap folytatjuk.

Kedd, 8:00

A fiúk már kora reggel felkeltek, hogy folytassák a cserépkályha építését, és úgy számolták, hogy dél körül végeznek is. Én meg akkor beszélek még kicsit a koncepcióról. Tehát, több okból fakadóan eredeti alakjában nem lehetett megépíteni a kályhát. Mivel nagyobb méret volt szükséges ahhoz, hogy a két helyiséget be tudja fűteni, abban maradtunk, hogy az eredeti talpazat helyett készül Ytongból az új talpazat, s erre kerül a már megnagyobbított kályha – így a talpazat csempéit fel tudják használni a kályhához. Először idegenkedtem a dologtól, de nyilván elsődleges, hogy a cserépkályha befűtse a két szobát, másfelől pedig azáltal, hogy az ajtó felőli résznél felkerült a párkány, a másik szoba felől pedig egy szép kis ülőrészt fogok fából kialakítani, azt kell, hogy mondjam, jól is fog ez mutatni.

Azt egy kicsit úgyis sajnáltam a másik cserépkályhánál, hogy ahhoz nem készült talapzat vagy bármi olyan megoldás, hogy mellé tudjak kuporodni, de igazából a nappaliban ez túl sok helyet foglalna el, így logikusan belegondolva ez nem tragédia. De az azért jó érzés, hogy ennél a cserépkályhánál egy igazi kis kuckóm lesz. Mivel nagyon szeretek olvasni, már előre készülök azokra a téli estékre, amikor bebújok oda egy jó könyvvel és egy bögre forró teával…

Kedd 9:00

És jöjjön az újabb videó a cserépkályha építéséről:

Kedd 11:00

Kész! Vége! No, persze az a rész, amit a szakik csinálnak: vagyis elkészült a cserépkályhám! Szépen le lett tisztítva, s az első begyújtás is megtörtént.

Ugye milyen szép? Na, még pár mondat arról, hogy mi jön majd… A következő két hétben a szárítófűtés történik csak, tehát nagy meleg nem lesz a két szobában, de egyelőre ezeket most nem is használom. Aztán nyilván be kell fejezni a vakolást, festést, és az egyik szobába majd kerül egy fából készült ülőalkalmatosság. Utóbbihoz még az is lehet, hogy felhasználom azt a két zongoralábat, amit még korábban szereztem, szerintem egészen izgalmassá teszi a látványt. Na és persze a két szobát újra leválasztom majd, de a korábbi 50 centis fal helyett csak egy kb. 10 centissel. Egyelőre a vályog felé hajlok, mert nagyon szeretem és célszerű is lenne, de majd még meglátjuk. Idővel erről is beszámolok! 🙂